A nap verse: Marcsák Gergely: az első napon

minden slukkodba beleremegtem       
míg szádon meg nem halt a dohány       
és szerettem volna nikotingőz lenni       
az Ung-parton aznap délután       

és nem tudtam másra figyelni       
utólag már mondandód sem rémlett       
mert a pontból hol összeért vállunk       
elárasztott a vég nélküli élet       

a sétány virágai nyakadba       
bújtak és bódultan illatától       
fel sem tűnt hogy körbezár minket       
a jéggel verő tavaszi zápor