A nap verse: Penckófer János: Egy találkozás hangulatáról…

…amikor közös ismerősünkre gondoltak,
amikor minden bizonnyal egy aranylövésre
készült föl valaki

Aztán megint a félelem. A
fény anyaga, mint a szervi
remegés a gyomorszáj
körül, pedig az óriás-
plakátokon jó ismerősként
kavar a szél, oly otthonos
a szavak félrebillenése.

A díler ismerőse – látja -,
amint hátradől, s a táv-
irányítóval tuningol – hogy
őt idézze – még a Garbarek-
zenén. Mióta nem tép,
így remeg a fény, így el-
van magának. Hagyjam.

Forrás: oszk.hu