Bakos Kiss Károly: Amikor már

Amikor már semmi vagy,
Csak akkor leled meg magad.
Tudva már, hogy semmi minden,
Ami van. De ami nincsen,
Lenni vágyik. Az bármi nagy,
Vagy apró s jelentéktelen,
Tán akarja, hogy tény legyen.
Hogy lény legyen, vagy sűrű tárgy,
Vagy érzelem, tán puszta vágy,
Vagy értelem és alkotás,
Mit nem teremthet senki más.
Hogy el ne múljék a varázs,
Amikor már semmi vagy.
Csak így leled meg önmagad