Csontos Márta: Holnap elindulok érted

A mélymedrű távolságban
eltemette valaki a holdfényt,
hirtelen kiürült a kert is,
nem tudok nekidőlni a fának,
elnémultak az égi madarak,
csak a felhők lélegzenek felettem.
A virágajkak becsukódtak,
s rám tekeredő félelemben
egyedül mormolom imámat.

Holnap megkeresem elveszett
lábnyomodat, feltárom
fekete sziklával fedett üreget.
Nem hagyhatlak örökre a
göröngyök között, – kiszabadítlak
a barlang-mélyből csorgó hideg
öléből; csak adj egy jelet!
S a meghosszabbodott árnyakon túl
legördítem csöndedről a követ.