Csoóri Sándor: Cseresznye-ballada

Piros csillag, egyszem cseresznye,
rigó csőrében hova szállsz?
A rigó csőre csont-koporsó,
fúródik veled végtelenbe.

Kicsattantál, meggömbölyödtél,
akartál lenni piros kedvem,
s lenyakaztak: most véres fej vagy,
barbár jelkép suhanó versben.

Nézek utánad, s magam látom:
fölkap, elvisz az idő csőre,
látomás leszek eltűnőben,
s amit itthagyok, minden az lesz.