Czébely Lajos: Áloműző

Miféle vendég e sok fura álom,
hogy vagyok gyakran, ki nem voltam soha,
miféle ősök parancsára vágyom
hazámba onnan, hol nem voltam soha.

Hiszen nem láttam mást, csak orosz tengert,
mit keresek mégis portugál parton?
Ki gyűjtötte össze bennem e terhet,
melyet csak súlyosbít a török alkony.

És Torinóból miért vágyom haza,
vagy New Yorkból, sejtve disszonanciát?
Miféle démonok röpítnek arra,
hol álmomban, sem ébren nem vár barát.

Tárogató-, cimbalom-, zongorahang,
minden, mi múlt, jelen s jövő zenéje,
ûzze el álmomat, s köszöntsön harang,
ne hulljak vissza álmaim ködébe