Dvihallyné Oszuskó Sarolta: Munkács vára

Munkács várában,
Az öreg torony alatt,
Össze-vissza ástak,
De víz, az nem fakadt.

Búsult a vár ura,
Hogy nem leltek vizet,
Rajta ezek után
Vajon ki segíthet?

Tán akad valaki,
Ha arannyal fizet,
Ki a kősziklából
Előcsal majd vizet.

– Zsák aranyat adok,
Ki most segít rajtam.
Van-e jelentkező?
Rajta hát, hadd halljam!

Előáll egy kicsi,
Barna öregember,
Gyorsan kútba ugrik,
Igen nagy erővel.

Kéngáz száll a kútból,
Aztán a víz feltör,
Boldog a vár ura:
– Szomjúság nem gyötör.

De van ám egy nagy baj!
Arany, az nincsen,
Töri egyre fejét
Az ígért zsák kincsen.

Udvari bolondja
Elképedve nézi,
Mi lehet itt a baj?
Urát ő megkérdi.

– Zsák aranyam nincsen,
Most hát mit csinálok?
– Mi volt az egyezség,
Mekkora a zsákod?

Nagyságról nem volt szó,
Ez itt a szerencse!
Csak egy kicsi zsák lesz
Arannyal megtöltve.

Jön másnap az öreg
Fényes jutalmáért,
Megdühödik szörnyen
A kicsike zsákért.

Bizony most rászedték
Belzebub őkelmét,
A kénbűzös pokol
Ördög fejedelmét.

Mert bizony ő volt az,
Ki vizet fakasztott,
Sok kincset veszített,
Mert nem alkudozott.