Finta Éva: Csillagtemető

Mi átfolyik az égen,
a Tejút fényes ága:
akár ha köd vagy fátyol
lebegne át az éjen.
Pedig tüzes robajjal
megannyi nap robogta
által az égi képet
egy oly régi időben,
ami már nincs és nem lesz.
Az egész csak varázslat,
égi fotó vagy tárlat.
Múzeum. Régi roncsok
hologramja felettünk,
elnyűtt kastélyi kárpit,
értéke ismeretlen.
És minden tejbe mártott,
felfénylő kis galaxis
míg múltját dekorálja:
körötte mély sötétben
halott világok állnak −
az égi temetőnek
szétbomlott fényű teste − ,
és rákerül a lencse
belátatlan terére
megannyi holt világ is,
ami már nem világít.