Finta Éva: Táj teliholddal

visszahozta a tálat
benne vizecske szárad
arcát rezgeti jámbor
égi felleges fátyol

képe ring a vizekben
könnyét gyűjti ezekben
mindegy merre hajolgat
el nem éri a holdat

látom senki az úton
járok ahogy a húgom
lenge hajamon fények
ringat a világ-ének

játszik kezemen hajnal
éled szemem nappal
késő ragyogás játszik
rajtam csendje virágzik

lenni veretes vértben
hangot hallani délben
ülni a világ ágán
enni az időt tálkán

2015-04-14