Fodor Géza: Óda a szinevéri tengerszemhez (részlet)

Frissen tárt tükör: magasba tartod
Kyklopszi fénnyel óriás szemed, –
Mélybe temetsz ott minden felleget,
S a Rózsa-havasok kontúrján át
Violázgatsz harmatból szivárványt;
Fenyőrigóink csöndjét a fákban,
Hol kimondhatatlan hallgatás van
Mely már-már remegő légbe tombol,
Hol mímiumvörös nap korongol,
Zendítve rendre bennünk a hajnalt.
Áttörsz csillogva, míg fény alatt tart
Sugárzó szálán a rajtad intő,
Kendőként lebbenő bárányfelhő,
Szétáradón a zöldfenyves felett…