Füzesi Magda: Fátum

A napok, mint felbőszült óriások
köröttem falként összeugranak.
Kikukkant izmos testükből a vályog,
a tetőn rozsdás, vén antenna nyávog,
lenyalják rólam a fényt a szavak.

A szavak rám aggatták lenge fényük,
szívemben zengő életfa nőtt.
Így lettem táltos, égő csillag mása,
ki üldözi és tépi, zabolázza
a zápor hátán nyargaló időt.