Füzesi Magda: Kép és tükörkép

ülök a vérpad közepén a porban,
mindegy, hogy éltem:
sírtam, fuldokoltam;
fényed a hóban,
sivatagban, sárban
rám ragyogott, rám ragyogott.

…mert rám olvastad hétszer
boldog halálomat,
egy ballada dalával
örökre elsirat,
vagy napja lesz világod
egy szivárvány-sugárnak,
vagy vágd el gyilkos ág-bogát,
míg szűnik a varázslat