Hevesi Kovács János: szerelemmumusomnak

emlékezhetnénk, egyszer
annyira
egymásba feledkeztünk
fiatal szerelemszaggal
borítva pelenkánk
te a kezem tekerted
én hajad cibálva
kiabáltam
nehogy abbahagyd
azóta minden
másképp alakult
nem emlékszel rám
és lehet, csak
kitaláltalak