Kányádi Sándor: Nyári reggel

Gerlegalamb búg a kertben,
füttyögetve rigó röppen
ágról ágra, fáról fára,
röpdösgetve száll utána
három kicsi fiókája.

A szarka is füttyögetne,
ha nem volna berekedve.
Sunyít, lapít, lesi-várja,
hogy a tyúk majd kotkodálva
tojóhelyét kikiáltsa.

Hírli a tyúk már harsányan,
hogy a fészkében tojás van.
Száll a szarka, de hiába
vásott csőre a tojásra:
a fészekben nem találja.

Nem bizony, mert egy kis szőke
fürge fiú megelőzte.
Akár a nap, olyan sárga,
s még a lábost is kimártja.