Kiss Dániel: 1986 – Csernobil

Csak élték egyszerű életüket,
Mint mindig, a Nap akkor is felkelt.
Sokan lelték akkor végzetüket,
S a sors magához rántott sok embert.
És ezerkilencszáznyolcvanhatban
Sok szív dobbant utoljára Csernobilban.

Eltűnt a város, eltűnt sok lélek,
Elrepültek, azóta az évek,
A város is áll még, de üresen
Fekete pont a történelemben.
És ezerkilencszáznyolcvanhatban
Sok szív dobbant utoljára Csernobilban.

Fájdalom, félelem, megannyi kín,
A gyerekkacagás a réten, kinn,
Elmúlt, már nincs, és nem is lesz soha.
Térjenek a lelkek nyugovóra.
És ezerkilencszáznyolcvanhatban
Sok szív dobbant utoljára Csernobilban.

Megtörtént, de soha többé, soha!
Kinek kell megannyi kín, fájdalom?
Mert elég volt ez a katasztrófa,
Ne történjék újra – ezt kívánom!
És ezerkilencszáznyolcvanhatban
Sok szív dobbant utoljára Csernobilban,
Nyugodjanak békében!