Lőrincz P. Gabriella: indiánnyár

szélesre tárt kabátban
õrült napsütésben én
aki mindig fázom
reszket körülöttem a nyár is
csaló idõ
parazsat lángra gyújtó hazug bolond
csoszogó nénik szemében
könnyeket fakasztó átkozott

merre indulnak tegnapjaink

rongyosra csókolt régi tavasz
emlékszem az illatodra
sápadt angyalarcok a magasban
dideregtek és tüsszögtök a szmogtól
és nekünk jó idelenn
és a szürkearcú boldogtalanok
az aszfaltba olvadók
akik nem hisznek a senkinek
nekik szögesdrót a szerelem
õket hagyjuk itt
amikor elmegyünk