Lőrincz P. Gabriella: Otthon

körülöttünk
rajtunk
bennünk
fáradnak el
napok
hetek
görbe tükrök
repedések
mindig álmos
vén hegyek
szerte foszló
szép remények
rozsdamarta
gépezet
körül ölel
körül ölel
örök titkos
szerkezet

kopott padlón
szőttes pokróc
szakadozott
dunnahaj

fáradt világ
fáradt tárgyak
mindig hangos
jajgatás
hogyha mégis
messze mennél
nem fogad be
senki más