Lőrincz P. Gabriella: temető

a fák dermedve állnak
kalitkás madár vagyok
örök hideg szakadt rám

kifosztva állok
nincstelen
anyám elaludt
altatót dúdolok halkan és
este van

a holtak sosem pihennek
fogadni kell mindig újakat
földkupacokra
egyre csak gyűl
az ölszámra hordott
emlékezés