Lőrincz P. Gabriella: Zöld ág

Jó lenne még egyszer
Lánykának lenni,
Játszani bújj, bújj zöldágat.

Emlékszem a kanyargó kenyérsort,
És tudom milyen, ha jegyre jár cukor,
Fejenként egy kiló havonta.
Mi heten voltunk, én voltam a hetedik.
Nekem is járt egy kiló cukor,
Hogy embernek tudhassam magam.
És láttam, hogyan tűnik el
Az óriási márványszobor,
És dől össze egy perc alatt
A nagy vörös istenség.
Láttam embert és pénzt
Elbukni végleg,
Süllyedni álmokat, reményeket.
Tudom milyen az, ha az anyák félnek,
Mert holnapra már nem jut kenyér.
És tudom, hogyan adják el a népek a lelküket.
Milyen, ha a háború elől bújnak,
Ha férfiszemekben ott a rettegés.
És ismerem a hazugok szemét,
És láttam elég gyermekhalált.
Tudom azt, hogy a dicsőség Istené,
És a zsákutcából mindig van kiút.

Jó lenne újra
Lánykának lenni.
Énekelni, hogy nyitva van
Az Aranykapu.