Marcsák Gergely: A vonatokról

A felsővezetékben Isten lakik

– mesélte főpályamester dédnagyapám.

És mikor elérte a halál

szeretett ungvári pályaudvarán,

ő maga is elnyújtózott

az örök vágányok felett.

Galíciában sebzett lelke

a váltóárammal kiegyezett.

*

Egyes járatokról nem szól a menetrend.

Éjszaka jönnek a Beszkidek felől,

ahol monarchiás, szűk alagutakra

a Keleti-Kárpátok fenyvese dől.

Itt várják őket, kik már élni nem szeretnek,

és útra kelnek, mint az őseik.

A Latorca-hídon elvesznek a ködben,

s Csapra már csak a mozdony érkezik.

*

Egy apa a műszakra indulva

a sötét hajnalban rossz vonatra szállt.

Míg álmodó lányaira gondolt,

utastársává fogadta a halált.