Marcsák Gergely: lapszélvers a lágerimákhoz

tűzhelyen melegítjük a maltert
hogy szavainkat összefogja
és ami utánunk marad
ne tudja elmosni eső
széthordani szél
imánk minden versszaka
a vorkutai üzem újabb szintje
s bár isten felé építkezni
babiloni balga törekvés
minket rabokat kényszerít
a remény a felvigyázó tiszt
és a barakkokba szorult
a párnába varrt kenyérhéjjal
rejtőző emberség

tudtad-e a harmadik napon
hogy kit ültetsz majd a sarjadó
füvekkel áldott szárazföldre
és hogy miféle kényszerek
és kényszerképzetek
vezetik a tetteit

mi a háromnapos munka
hatodik évébe lépve
nem tudjuk melyik
hóval bevert horizont
rejti a hazautat
vagy hogy valahol valaki
majd emlékszik-e ránk
a biztos fagyhalál után

de melegítjük a maltert
hogy szavainkat összefogja
és ne hordja szét őket az idő