Nagy Zoltán Mihály: Nélküled

elmentél
elvitted
szemed fényét szíved melegét
el
a színek zsibongó-tónusait
csak ez maradt
néhány
buta
törött
gondolat
karomban a remegő hiány
a reménytelen tusa
leteper a kín
elárvult nászi ágyunk
süllyedő ravatalom
szemfedél fölöttem a csend