Oláh András: rövidzárlat

híg levegőben fuldoklik a meleg
lerázza az égből a teliholdat
a műtőasztalon karcsú fény remeg:
rövidzárlat ez – terméketlen holnap –

hiányod verdes a kórházi ágyon
még föllélegzik a tehetetlen test
a nővér árnyékoddal alkuszik s ápol
ágytálat cserél és biztatni se rest

pillantásod az élőt leltározza
felesküsznek rád a részeg hajnalok
de neved a lázlapról visszalopja

Isten: szemed izzó parazsa vacog
rád hegesedik a hánykódó végtelen
– üres a test a röntgenfelvételen