Oláh János: Mindent láttam

Mindent láttam,
sáros földet,
fagyott földet,
göthös földet megjártam.

Jó anyámat,
jó atyámat,
szégyenemben,
kik szerettek, elhagytam.

Átok jege
talpam alatt,
nem szeret már,
kit szerettem, elhagyott.

Üres lett a
zengő erdő,
fagy dörren a
megbicsaklott ágak közt.