Penckófer János: Metamorfózis… (részlet)

Metamorfózis, melyben a Fiak Sorsáról szóló álomi beszéd úgy forog egy szépséges kantáta körül, mintha e pályát kétféle koszorú is alakítani: az egyetlen tövis-, és egy sajátságos szonett-

Meggyengültem, Uram; így a Szarvasok
Zsoltáraival nem indulhatok feléd:
a digitállelkészek hálózatfohászai
még most is úgy zsibbasztanak, mint
eredendő bűneim, mintha csak
emberi beszédem nem is áldozata
lett volna azoknak, s mintha szarvas-
szavaimmal is úgy kéne megszólalnom,
mint a meghirdetett világüdvük,
mintha sosem lettem volna angyal-
harcok hőse, Papó kis vitéze, akit
egyetlen bölcsesség-kérésre kértek,
hogy legyen meg a Te akaratod; a Te
akaratod.