Stumpf Benedek András: Katonasírok

Nem tudom,
ki honnan indult,
De a sejtjeikbe épült csodavilág
itt fénylik a bokrok levelén…

Csönd van.
Alkonyodik.
Tompa,
bronzszínű árnyak nehezednek a sírokra.
A levelekről a fény lepereg.

A lombok torkára forrt a szó,
amit ők már nem tudtak elmondani.
A kőbe merevült fák is
mintha
utolsó mozdulataikat próbálnák befejezni.

Csönd van.
Alkonyodik.
Tompa,
bronzszínű árnyak nehezednek a sírokra.
A levelekről a fény lepereg.
De a város felett ott lebeg
a lombok elnémíthatatlan hallgatása.

S míg ők rég
a fák nyúlánk ágaiban feszülnek,
befejezetlen mozdulataik
végigmenetelnek a tereken.

Nem tudom,
ki honnan indult.
De a sejtjeikbe épült csodavilág
itt fénylik a bokrok levelén…