Stumpf Benedek András: Vigyázó szemetek…

Ti,
kik együtt tanultátok a harc törvényeit,
s a corpus jurist;

Ti,
még félig gyerekek,
akik
a 19. század elpihent csataterein hevertek,
a vér
kibuggyanó nevetésével szájatokon;

Ti,
kiknek mellén
gépfegyverek kopogták ki antik versek
ütemét;

Együtt éltek szívemben azokkal,
akik ma

piros szavazócédulaként
szívüket a szuronyok hideg vasára tűzik;

Azokkal,
akik
behívócédulák füstjével áldoznak;

Azokkal,
akik
dzsungelek összefonódó
szövevényében menetelnek,
szívükben egy elfelejtett dallal;

Ti,
Párizs és Prága,
Ti adtok reményt,
Hogy sorsunk talán
Nem dermed vasbeton világba.