Kezdőlap » A nap verse » Szabó Lőrinc: Kandalló előtt

Szabó Lőrinc: Kandalló előtt

Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.

Szólj hozzá!

Read previous post:
Pompeo megerősítette, hogy az amerikai csapatok kivonulnak Szíriából

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter, miután kilenc államot érintő közel-keleti útjának aktuális állomásán, Kairóban egyiptomi vezetőkkel tárgyalt, csütörtökön megerősítette, hogy az...

Close