Tar Béla: Az kéne csak

a szemed
a szád
selyemszoknyád
mi szétszakad
a szemhéjad
mögé zárt
pillanat
holdad forró udvara
az az égő
éjszaka
homlokomra
könnyű kezed
az kéne
az a szédület
a gesztenye-nap
fűbe ájuló
barna báb
az kéne csak
szemed
a szád
virág szirmán
a lepkeszárny
szobád falán
a fény
az árny
a szédület
ég alatt
a föld felett