Tóth Dominika: törések

mint az egymás felé nyújtozó fák,
úgy próbáltalak elérni. hová tűntél?
szavaim levelek – ősszel lehullanak
lila kalapom alá bújtattalak, hozzád
beszéltem, útközben a város felé.
néha elhagytalak, de sosem végleg.
elkorhad bőröm, belülről pusztítasz.
olyan törések ezek, amiket azért
okozol, hogy fájjon, de nem tudod,
hogy tavasszal mindig kivirágzom.

Együtt 2018/2