Utassy József: Világ lustája

Én, világ lustája,
ím leheveredtem.
Isten a megmondhatója:
nincs fölkelni kedvem!

Én, világ lustája,
ím: leheveredtem.

Bizony, orra bukhat
egyszer még az Eiffel,
de akkor se mondja nekem
senki: „Józsi, kelj fel!”

Orra bukhat, bizony,
egyszer még az Eiffel.

Felőlem jöhetnek
már a marslakók is!
Vendégszerető a palóc:
majd arrább húzódik.

Jöhetnek felőlem
már a marslakók is.

Lusták lustája, én,
derék magyar ember,
nem állhatom, ha fejemnél
zörömböl a vekker:

hisz úgysem kelek fel,
nem én, istennek sem!