Kezdőlap » A nap verse » Vári Fábián László: Ha majd a halál

Vári Fábián László: Ha majd a halál

Eleget laktam már a földön,
legszebb ideje váltani.
Szörnyesen szűk e testi börtön,
rám nőttek falai, rácsai.

Teszteltem más dimenziókat,
s mind azt firtatták: ki vagyok?
Ki vagyok az életből rúgva,
Lakaton ajtók, az ablakok.

Végül én angyal meg állat lettem,
s váltottam másszor is alakot.
Egy csorda négylábút megettem,
s egy meddőhányónyi salakot

hagytam magam mögött a kertben
a körték, szilvák, szőlők tövén.
Ím, ősz van. Tisztelegnek telten
a bogyók, de desztillált, tömény

szeszeket szeretni nincs már módom,
hiába izgattok, párlatok.
Fenn lengő hold! Nézd, mint kínlódom,
s ti, leányok, lassúdan járjatok.

Vagy hogy csak por meg pára lennék
Fürednek kies partjain?
E-mailben akkor hogy üzennék,
ha hiányoznának tagjaim?

S ha majd a halál mellém fekszik,
fog-e majd nekem kelleni?
Csak ne legyen túl hideg a lába,
s legyenek kedvemre mellei.

Forrás: epa.oszk.hu

Szólj hozzá!

Read previous post:
Több hegymászó meghalt a Himaláján

Legkevesebb nyolc hegymászó életét vesztette Nepálban, a Himalájához tartozó Gurdzsa-hegység megmászása közben, miután egy heves hóvihar elsöpörte el a táborukat,...

Close