Weinrauch Katalin: Szürke hangulat

Szürke utca: híg latyak,
fáradt szürke madarak;
komor fázó emberek
dolguk után sietnek.

Megkopott a nevetés,
szó se hangzik, vagy kevés,
a szürke ég sírdogál
tócsák híznak, térdig sár.

Ázott levél-szőnyegre
csupasz ágról peregve
hullanak a levelek,
esővíztől nehezek.

A Katalin tocsogott,
András havat nem hozott,
csak esőt, nem keveset,
s goromba őszi szelet.

Orkán tépi esernyőm:
jaj, oda van a tetőm,
az esőtől nem véd már,
nyakamba víz csordogál…

Volt ernyőm: színes gomba,
hol jár, merre, ki tudja?
A szél szárnyán messze száll,
egy fa csúcsán csak megáll…

Szeles, esős november,
hová bújhat az ember?
Undok a hangulata,
ezt a csúf őszt már unja…

…Ha november tovább áll,
jön a tél, havat szitál,
kigyúl az adventi láng,
újra szép lesz a világ!