Weinrauch Katalin: Téli világ

Szikrázó napfényben
ezüstfehér ágak,
a Hágcsó oldalán
rojtos díszben állnak.

Januárban, télben
várják vízkeresztet,
kontyukra a fák dér-
csipkét biggyesztettek.

Szelíd kék ég selyme
mosolyog a tájra,
felébredt a mókus
öreg fa odvába’.

Nyújtózkodik, ugrik
ezüstfa csúcsára,
szakad a dércsipke,
porzik a nyomába’.

Megül a kobakján
mint fehér hósipka,
lerázza s hazatér,
vissza az odúba.

Fázósan felröppen
egy kis tengelice,
tétován pityegi,
nincsen mit ennie…

Hiába kék az ég,
ragyog a Nap fénye:
még a hó s fagy az úr,
messze a tél vége…