Alsókalocsai élmények

A KMKSZ Ungvári Alapszervezete rendszeresen – évente legalább egyszer – kirándulásokat szervez a tagok részére. Az első kirándulásra 2001-ben került sor, amikor is még a KMKSZ buszával látogattunk el Ópusztaszerre. Megemlítendő, hogy 2006-ig – a kárpátaljaiak mellett – magyarországi kirándulásokat is szervezett az alapszervezet. A tagok eljutottak az aggteleki barlangba, voltak Egerben, Sopronban, Miskolcon és Miskolc-tapolcán, Debrecenben, Hajdúszoboszlón. Mivel az említett évben Magyarország bevezette a vízumkényszert, ezért a magyarországi kirándulások elmaradtak.

Idén Alsókalocsára (Kolocsava) látogattak el a tagok. A 65 résztvevő két busszal kelt útra. A kirándulásra június 4-én került sor, így megemlékeztünk a trianoni békediktátum aláírásának 91. évfordulójáról, kiemelve, hogy nem is annyira a területvesztés volt a fájó, hanem a magyarok egyharmadának más országokba kerülése. A jelenlegi magyar kormánynak köszönhetően ez a nap már nemcsak a gyász, hanem a nemzeti összetartozás napja, ami jelzi, hogy a nemzet fel tudott állni és képes megújulni.

Úticélunk felé menet gyönyörködtünk a hegyek szépségében, közvetlenül Volóc előtt a lenyűgöző panorámában, Kelecsény mellett pedig a sok kárpátaljai ásványvíz közül a helyinek az ízét élvezhettük.

Alsókalocsa a járási székhelytől, Ökörmezőtől 26 km-re van Huszt felé. Egyike Kárpátalja legnagyobb falvainak. A falu sokat köszönhet híres szülöttjének, Sztanyiszlav Arzsevityinnek, a volt bankárnak, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa képviselőjének. A településen több múzeum, emlékmű található. Ezek nem jöttek volna létre, ha Arzsevityin nem fejti ki mecénási tevékenységét. Neki köszönhetően működik három iskolamúzeum: a cseh, a magyar és a szovjet. Az idősebbek, meglátva a régi tollakat, tintatartókat, régi padokat, visszaemlékeztek iskolai éveikre. Mindhárom múzeumnak korhű a berendezése: régi tankönyvek, naplók, földgömbök stb., s mindez megszemlélhető, megérinthető. Az osztály mellett a tanító lakószobája található. Az iskolaudvaron egy fiatal szovjet tanárnő szobra van felállítva. A mai iskola előtt pedig Ivan Olbracht cseh írónak a mellszobra áll, aki a múlt század 30-as éveiben hoszabb időt töltött Alsókalocsán, amikor megírta a 20-as években ténykedő helyi betyár, Mikola Suhaj történetét.

A falu főterén emlékmű őrzi azon külföldön munkát kereső alsókalocsai férfiak emlékét, akik idegenben haltak meg. Nem hittünk a szemünknek: a két márványtáblára 79 név volt felvésve. Ugyancsak a főtéren áll a birkapásztor szobra.

Megtekintettük a szabadtéri falumúzeumot, ahol régi házakat lehet megtekinteni, a közelben pedig keskenyvágányú vasúti kocsik és mozdonyok vannak kiállítva.

Majd ellátogattunk az Árpád-vonal múzeumba. Ez a vonal a Huszt felé vezető utat volt hivatott védeni a második világháború idején. Még a múzeum dolgozója is azt állította: az Árpád-vonal úgy volt megépítve, hogy szinte bevehetetlennek tartották. A szovjet felderítés is tisztában volt ezzel, s ezért forszírozta a Románián való áttörést. A bunkereket – mint tudjuk – visszavonuláskor felrobbantották. Két évvel ezelőtt a maradványokat felújították, és szintén korhű hadikellékekkel szerelték fel: töltények, aknák, géppuska, puskák, periszkóp, messzelátók stb. A felújított elzáró vasajtók eredetiek. A háború után a lakosok hazavitték, pinceajtóként hasznosították, most pedig megvásárolták tőlük a múzeum részére. Megnéztük a parancsnoki bunkert és két másikat is, amelyek védelemül szolgáltak, valamint a kórházbunkert, amely legalább háromszor akkora, mint a parancsnoki. Itt emeletes ágyak, sebészi és gyógyászati felszerelések vannak kiállítva. Eddig csak olvastunk az Árpád-vonalról, most saját szemünkkel győződtünk meg létezéséről.

Az út is hosszú volt, látnivaló szintén bőven akadt, késő este értünk haza, Ungvárra. Sok élménnyel és információval lettünk gazdagabbak.

Tarics Zoltán

alapszervezeti elnök

Ungvár, 2011. június 10.

Kárpátalja