Asztély ma: sátrak, saslik, zene és szemét

A nevetlenfalui ukrán–román határátkelőhely korlátozása miatt drasztikusan megnövekedett a várakozási idő az asztélyi határon. A sor a falu végén van, több száz sofőr és utas várja napokon át, hogy átjusson Magyarország területére.

Az asztélyi lakosok számára  kellemetlenséget okoznak a hosszú sorok, járhatatlan utak. Azonban vannak, akik próbálják kihozni a jelenlegi helyzetből a maximumot, és értékesíteni amit lehet, hisz az utazók örülnek a meleg ételnek.

A községbe érve elsőre nehéz eldönteni, hogy hová is csöppentünk. Talán falunap van, csak elfelejtettek zenekart hívni?

A főút mentén száll a füst: az egyik kapuban sátrakat állítanak és bográcsgulyást főznek, néhány méterrel távolabb saslikot is kínálnak, másutt lángos, sült krumpli és sült virsli várja az odatévedőket. Az ételt hideg csapolt sörrel vagy kvásszal kísérhetik le.

Ám a fesztiválhangulatnak vannak negatív hozadékai is: a boltokban várakozni kell, az út mentén rengeteg a szemét, a településen autóval végighaladni valóságos türelemjáték.

Az üzleteknél soha nincs hely. Mindenhol átutazók. Többségük – tisztelet a kivételnek – nem törődik azzal, amit maga után hagy.

A verekedések szinte már mindennaposak. A rendőrség munkatársai éjjel-nappal járőröznek. Az emberek egyre feszültebbek.  

Sajnálom a sorban állókat, hiszen tudom, hogy nem jókedvükből ülnek a buszban vagy hevernek egy pokrócon a busz mellett a fűben, de amikor meglátom a szeméthegyeket, meghallom a kiabálást, mindig felháborít. Én is utaztam már sokszor, mégsem hagytam magam mögött disznóólat.

Hogy mikor kerül vissza az élet a normális kerékvágásba? Senki nem tudja. A lakosok várják, hogy eltűnjenek a sorok és napok helyett „mindössze” két-három órát kelljen várakozniuk.

B. K.
Kárpátalja.ma