Kárpátalja anno: Az ungvári bazilita rendház
Ungvár görögkatolikus negyedében járva számtalan egyházi épülettel találkozhatunk. A püspöki palota és székesegyház, az egykori tanítóképző, a káptalani lakások, az árvalányok intézete mellett kiemelkedik a sorból a bazilita rendház és kollégium impozáns épülete. Ungvár első ötemeletes háza a múlt század elején épült. Felállítása részét képezte a Nagy Szent Bazil rend megreformálásának, mely az akkori görögkatolikus püspök, Firczák Gyula tervei között szerepelt.
A püspök a reform végrehajtását Homa Joachim tartományfőnökre bízta, aki 1906-tól állt a rend élén. Homa az ungvári építkezésre pénzadományokat gyűjtött. Az egyházi és állami hozzájárulások mellett sokan támogatták az Amerikából hazatért görögkatolikus hívek közül. A tervezett épület alapjait 1907-ben tették le azon a telken, melyen eredetileg a város görög nemzetiségű lakóinak ortodox temploma és parókiája állt. A görögök számának megfogyatkozásával a templom kiürült, a közösség pedig 1902-ben megszűnt. A templom, a hozzá tartozó ingatlanok és telek eladóvá vált. Több vásárló is jelentkezett, s az ortodoxok végül a görögkatolikus egyháznak adták el az ingatlant. Csak annyi kérésük volt, hogy évente egyszer végezzenek itt görög liturgiát, valamint gondozzák a templom mellett lévő sírokat.
1907-ben azonban egy tűzvészben elpusztult a templom tornya. Az épület helyreállítása 1923-ra fejeződött be. A templomot Nagy Szent Bazil tiszteletére szentelték fel, akinek freskóját Boksay József festőművész festette meg a felújított épületben.
A templom mellett, az egykori parókia helyén 1912-ben Papp Antal püspök felszentelte a Kovos Ernő tervei alapján elkészült, és 300 ezer koronából felállított új, neogótikus stílusú épületet, mely akkoriban a maga négy emeletével a város legmagasabb épületének számított. Erre később még egy emeletet húztak. Eredetileg az épület két oldalát nyitott terasz zárta, ám ezek fölé később tető került, hogy védjék a környezeti ártalmak ellen.
A terveknek megfelelően a bazilita szerzetesek kolostora mellett bentlakásos iskolát is fenntartottak benne a nehéz sorsú gyerekek számára. Az 56 szobából, több előadóteremből, étkezőből, könyvtárból és kápolnából álló épületben tanulók a keresztény szellemű nevelés mellett étkeztetésben és orvosi ellátásban is részesültek. Kórus és színházi kör is működött az intézményben. 1922-ben 72, 1924-ben 68, 1927-ben 85, 1932-ben 60, az 1937/1938-as tanévben pedig 98 lakója volt az internátusnak.
1926-ban hat szerzetes élt az ungvári monostorban.
Ugyanakkor súlyos akadályt jelentett, hogy a csehszlovák érában nem nézték jó szemmel a rendet. Túlságosan klerikálisnak és csehellenesek tartották azt. Az akkor magyar vezetővel bíró internátus pedig nem kapott elegendő anyagi támogatást. 1923-ra a rend 150 ezer korona tartozást halmozott fel.
A fejlődés és missziós munka sikeressége érdekében 1925-ben egy nyomdát nyitottak az épületben. Ennek felszerelését XI. Pius pápa és a Krizseváci püspök állta. Egy évtized alatt a nyomda 181250 db. „Благовестникъ” („Örömhír”) havilapot, 150920 vallási tartalmú folyóiratot, 76767 vallási jellegű könyvet, 78100 imakönyvet, 26 800 egyházi naptárt, 20000 tudományos művet és 17250 vallási füzetet bocsátott ki.
1929-ben tűzvész ütött ki az épületben, melynek tetőszerkezete megsemmisült. A helyreállítási munkálatok 67 ezer koronába kerültek. 1936-ban tornateremmel bővült az intézmény.
Azonban a második világháborút követő szovjet vallásüldözés a bazilitákat sem kímélte. 1949. március 30-án kilakoltatták az ungvári monostorból a szerzeteseket. Liturgikus eszközeiket a ceholnyai pravoszláv templom kapta meg, épületük pedig az Ungvári Állami Egyetemé lett. Itt kapott helyet a természettudományi kar, valamint Ukrajna legnagyobb zoológiai múzeuma. Jelenleg az Ungvári Nemzeti Egyetem Fizika Kara működik az épületben. Az egykori bazilita templom tornyát a szovjetek a ’60-as években lebontották, a freskókat lemeszelték. Az épületet előbb raktárként, majd előadóteremként használta az egyetem.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a rendszerváltás óta igyekszik visszaszerezni az egykori bazilita ingatlant, ám azt ezidáig nem sikerült visszakapniuk.
Felhasznált irodalom:
Bacsó Róbert: A bazilita szerzetesrend Kárpátalján a kezdetektől a XX. század közepéig
Marosi Anita
Kárpátalja.ma