Cigány szerencse-új film a kárpátaljai cigányok életéről

Október 11-én,kedden,22:55-kor bemutatásra kerül az Inter tévécsatornán Benjamin Trubacsev filmje, a „Cigány szerencse”

. A film anyagát a „Részletek” vezető újságíró készítették, és az „Én országom” dokumentumfilm kategóriájának negyedik filmje.

Az egyik szereplőt Arankának hívják, ami roma nyelven aranyat jelent. De az ő életében nincs jelen az arany, és nem is kell pénz, hogy támogatni tudja két gyermekét – egyik egy éves, a másik három.

Aranka egyedülálló anya, aki egy ungvári viskóban húzza meg magát gyerekeivel, és a kukában maradt ételeket szedi össze.Még csak 20 éves, de az élete tipikusan olyan, mint az ukrajnai cigányoké. Az életét, mint a szegénységét általában, az iskola és a munka hiánya jellemzi. Aranka nagy álma, hogy támogatást kap az államtól, hogy meg tudjanak élni gyermekeivel.Ungvárról csupán 100 km-re járunk, és mintha a cigányoknak egy teljesen más élete tárulna elénk.Itt a gazdagság szó szerint magáról beszél. Olyan falvakban, mint Szőlősvégardó vagy Királyháza komplett táborokat hoztak létre. Itt nem érvényesek az ukrán törvények, minden döntést a bárók és a vének hoznak meg. A lányok 12 éves korukban férjhez mennek és gyereket szülnek, mert a nőknek tilos tanulniuk. Nem ritka, hogy egy gyermek arany cumit kap, és a koszos utcákon a vezetők sátra körül a legújabb telepjárókat láthatjuk. De a gazdagság nem természetes számukra, azt vallják, hogy ők nagyon jól értenek a bádogossághoz, ezért elmennek Oroszországba és ott gazdagodnak meg.

Az ungvári és a Szőlőshöz közeli cigányokban az a közös, hogy egyiknek sincs állandó munkahelye és gyerekeik nem járnak iskolába.Tudnak-e szocializálódni a romák? Mért nem voltak erre irányuló kísérletek a Szovjetunióban?És hogy élnek a romák a szomszédos Moldovában? Mindezt megtekinthetik Benjamin Trubacsev filmjében, a „Cigány szerencsében”.

Rendező: Natalia Nedeljko, operatőr: Valentin Belics.

Az „Én országom” dokumentumfilm sorozatának filmjei nemcsak egyedülálló történetek, hanem az újságíró személyes véleménye is az ország adott helyzetéről. A szerző egyfajta csatornát képez a szereplők és közönség között, a főhősök pedig kiutat keresnek a kialakult helyzetből.