Finta Éva: A MESTERHEZ

Ó Mesterem, Te égen járó
Holdban álló titokzatos
legyen a dolgok arca fénylõ
és áttetszõen angyalos
a sárba nézõ, vízben ázó
szavak közül elinduló
apró élet, vergõdõ hajtás:
legyen világom átfogó!
Ó Mesterem, Te égen járó

földbe ásott titokzatos:
itt hallgatózom lenn a földön
honnan nem látszik a magos
az arcod semminõre képzett
vonásain a felleg ül
elhinném, akár Chagall képén:
úriember, ki hegedül.

Ó Mesterem, Te égen járó
vizekbe rejtõzött titok:
nem kérem már, hogy megmutatkozz –
már megmutattad haragod.
Itt csend is van, és hangos szó is
perel a mindennap heve.
Ó Mesterem! Talán lehetne:
lennél az élõ helyibe.

Miként a szenvedõ gyökérben
a szisszenõ szavak közül:
elõkerülne az ítélet
mely elõl sorsunk menekül
s Te ott, közöttünk, testközelben
látnád vérzõ villámaid…
Ó Mesterem, Te égen járó
kitõl várnád, hogy megsegít?…

2015. május 25.
Sárospatak