Nemzeti ünnepünk tiszteletére március 11-én fogadást tartottak az ungvári magyar külképviseleten, melyre meghívták a kárpátaljai magyar civil szervezetek, intézmények és a történelmi egyházak vezetőit, valamint a sajtó képviselőit. A rendezvényen többek között kitüntették Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspököt is. Gulácsy Lajosnak a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozták.

 

A püspök úr viharos és példamutató életútja 1925. január 8-án kezdődött Tivadarfalván. Az ébredési mozgalomban Krisztus őt is megtalálta és megszólította. Igéje: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják: hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és ahol a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják.” (Máté 6, 19—20)

Lelkészi tanulmányait itthon kezdte meg (határzárás miatt a Debreceni Teológia elérhetetlenné vált). 1948-ban megtiltották, hogy tovább tanuljon és szolgáljon. 1949. március 19-én letartóztatták. 1949. május 24-én öt lelkésztársával együtt elítélték.  Három hónapot Ungváron töltött, míg Kijevből meg nem erősítették az ítéletet. Két hónapig a lembergi gyűjtőlágerban várta az ítélet végrehajtását.  Itt egy orvosi bizottság állapította meg, hogy milyen munkára alkalmas. Lembergből a dzsezkazgani táborig (Kazahsztán) 17 napig tartott az út.  Munkatáborba került, felszíni rézbányába. Rossz látása miatt helyezték át egy építkezésre, árokásásra. Később asztalosműhelybe került segédnek, majd főasztalosnak.  

A hét szűk (és lelkiekben bő) esztendő után 1956. május 15-én jött haza. 1956. június 3-án kötött házasságot Ádám Emmával, aki a munkácsi gyülekezet orgonistája volt, és hét évet várt rá. 

Három gyermekük született: Géza, Emma és Éva. 

Hazatérte után rögtön jelentkezett az egyházügyi hivatalnál, hogy dolgozni szeretne. Mivel nem fejezte be tanulmányait, segédlelkészként vették nyilvántartásba mint egyházi alkalmazottat.

Az állam csak 1978-ban fogadta el újra lelkipásztori minőségben. 1979 őszén kezdhette el tanulmányait, és 1981-ben tette le vizsgáit. Első lelkészi körzete hat gyülekezetből állt: Borzsova, Vári, Halábor, Macsola, Badaló, Gecse.

1987. november 15-től Bereg megye esperese, majd 1991. április 4-től egyházkerületi főjegyző lett. 1994. május 13-tól 1998-ig a Kárpátaljai Református Egyház püspöke.

A rendszerváltás után oroszlánrésze volt a három református líceum (Nagybereg, Tivadarfalva, Nagydobrony) elindításában. Püspöksége alatt jött létre a Diakóniai Központ, két gyermekotthon, öt cigánytemplom. Buzgón fáradozik ma is a református idősotthon megalapításán.

Amikor 85. születésnapja alkalmából köszöntötte őt a munkácsi református gyülekezet, a nyugalmazott püspök úr válaszként és egyfajta hitvallásként a következőket mondta: „Az én életem, szolgálatom nem az én dicsőségem, hanem Isten ajándéka.”

P. G.