Kárpátaljai magyarok a kitalált és valós problémák között

Bár Ukrajna új nyelvtörvényét még csak az első olvasásban fogadták el, már fennáll a kérdés, mit ad az majd a kárpátaljai magyaroknak. Szigorúan szólva, semmi újat. A magyar nyelv a falvakban már régóta regionális szinten működik, de ez nem adott lehetőséget egyetlen társadalmi-gazdasági probléma megoldására sem. Épp fordítva, ezek száma egyre nő – természetesen  nem az egyik vagy a másik nyelv miatt, egyszerűen azért, mert a megoldásukra való kulcs nem a nyelvben, hanem teljesen máshol rejlik.

A magyarokat és minden más nemzetiségi kisebbséget illető állami nyelvpolitikának hozzá kellene járulnia azok az ukrán társadalomba való integrációjához – elsősorban az ukrán nyelv elsajátításához szükséges feltételek megteremtése által, a megfelelő folyamatok komoly finanszírozása által.

De erről a törvényben egyetlen szó sincs. Úgy tűnik, hogy a törvény, épp fordítva, a nemzeti kisebbségek ukránoktól való elhatárolása és gettókba való sorolására irányul. Hála Istennek, hogy legalább nem az azonnali megsemmisítés céljával, de az ilyen liberális gettókban sem túl jó a kilátás.

Civilizált országokban a nemzetiségi kisebbségek képviselőire kettős lojalitás jellemző – egyrészt a saját nyelvükhöz, kultúrájukhoz és szülőföldjükhöz, ahol a legtöbb törzstaguk él, másrészt ahhoz az országhoz, ahol megszülettek és élnek. Ezt látjuk Magyarország példáján is, ahol a nemzetiségi kisebbségek kultúrális igényeit az állami költségvetésből finanszírozzák, ezért semmiféle problémák a kettős lojalitással nem merülnek fel. Igaz, ott nem sok kisebbség van, mivel Magyarország Európa egyik legmono-etnikaibb országa, ezért a hasonló kérdéseket viszonylag könnyű civilizált módon oldani meg.

Ukrajnának sokkal nehezebb a dolga – a hasonló megoldásokhoz sokkal nagyobb összegekre van szükség. De ha legalább részben osztanák őket! Nem, ilyen összegek egyáltalán nincsenek, legalábbis egyelőre. Ezért az ukrajnai magyarok mindössze  kb. 20%-ánál figyelhető meg kettős lojalitás – ezek főleg a kis- és középvállalkozók, inteligencia. A többség pedig a jobb életre való reményét kizárólag Magyarországhoz fűzi.

Ez különösen a fiatalokat érinti, akik nem látnak itt a maguk számára semmilyen perspektívát, bár lehetőségük van annyit beszélni magyarul, amennyit csak akarnak. Mondhatjuk, hogy a magyar színház Beregszászon inkább papíron működik, mint valóban. Azért, mert  valaki a nyelv használatával kapcsolatban teremt problémákat, vagy mégiscsak a pénzhiány miatt? A szavak szintjén Kijevben is, Ungváron is mindenki támogatja az ilyen színház létezését, semmiféle akadályokról szó sem lehet. De ugyanúgy szó sincs annak egy-két hrivnyával való támogatásáról sem.

Ugyanez a helyzet a magyar újságokkal, iskolákkal, műkedvelő együttesekkel stb. Szavakkal mindenki támogatja őket, tapsolnak nekik, semmivel nem ellenkeznek, de az ilyen „meztelen” nyilatkozatokkal minden véget is ér. A szovjet időkben a magyar aktivitást maximális feltűnőséggel figyelték, de legalább finanszírozták is és eképpen elérték az érdekek bizonyos egyensúlyát. Most pedig minden fordítva történik: akár a fejetekre is állhattok, de ti külön, és mi is külön. Az ilyen álláspont egyáltalán nem államias és Ukrajnának semmi jót nem hoz.

Az adott törvényjavaslat mindössze a folytatása ennek a tendenciának. A törvénytervezet a jelenlegi formájában nem tartalmazza a legfontosabbat. Mégiscsak a magyarok kultúrális érdekei finanszírozása forrása nem a budapesti ösztöndíjak kellene, hogy legyenek, hanem az Ukrajna részéről érkező rendszeres és teljes mértékű finanszírozás. Erről ott egy szó sincs. Mi több, a reális helyzet a költségvetési szférában olyan, hogy a kultúra támogatása minden évben csökken. Legjobban persze az ukrán kultúra támogatása csökken, de ez a nemzetiségi kisebbségek számára nem sok vigasz.

Tehát probléma van és az is marad. Mert egyáltalán nem abban rejlik, mintha a magyar nyelv használatát tiltaná valaki. Hiszen már korábban is használtuk. Ha nem teljes mértékben, akkor nem a feljebbvalók tilalma miatt, hanem az általános szegénység és a kilátástalanság, a mezőgazdasági Beregvidék visszaesése, az általános degradáció miatt. Mindezt legyőzni csak komoly befektetések által lehetne. Azok pedig csak a magyar falvak ukrán gazdasági komplexusba való gazdasági integrációja által lehetségesek. Állandó munkakeresés a Tisza túloldalán és Kárpátalja déli része gazdaságilag reménytelen területté való változtatása a semmibe vezető utat jelenti. E terület gazdálkodási újjászületésére van szükség. Ezzel pedig nem a politikusok, akik a kitalált nyelvi problémán spekulálnak, képesek foglalkozni, hanem emberek, akiknem nem a szájuk, hanem a kezeik rendelkeznek a munka valódi tapasztalatával.

Az etnikai magyar okvetlenül bekerül Ukrajna Verhova Radájába akár a hatalmon lévő párt, akár a legerősebb ellenzéki erő listájában. Az ukrán pártok jelenleg mint még soha érdekeltek a nemzetiségi kisebbségek képviselői listájukhoz való tartozásában. Ezért ez a helyzet nem válhat a magyarok nem magyarokra való sértődése okává. Főleg, hogy a nyelv terén sem alakulnak ki problémák. A fő probléma most is a gazdasági síkban van, ennek megoldásához pedig minden egészséges erőnek államszerte egyesülni kell.
hu.goloskarpat.info