Krisztus a jövő, együtt követjük Őt!
„Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)
Szeretett Református Testvéreink!
„Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – hangzott az egységre lépő Kárpát-medencei reformátusság jelmondata két évvel ezelőtt. A Magyar Református Egyház megalakulására emlékezve, az Isten dicsőségét és a megbékélést hirdető eseményért hálát adva szólít meg minket Isten igéje: „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)
Hálatelt szívvel emlékezünk idén arra is, hogy 1881-ben létrejött az egységes Magyar Református Egyház. Ez az egység néhány évtized múlva megszakadt, most mégis ennek az egységnek az örökségét kívánjuk továbbvinni. És bár vannak botlások, emberi gyengeségek, és sok kérdés még tisztázatlannak tűnik, összetartozásunk tudata és továbbhaladásunk szándéka egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen. Idő és energia, de legfőképpen Isten Szentlelkének vezetése kell ahhoz, hogy a 130 évvel ezelőtt létrejött, 2009-ben megerősített egység átformálja mindennapjainkat, gyülekezeteink és egyházunk életét.
„Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – hangzik hitvallásként ma is közösségvállalásunk üzenete.
Pedig gyakran inkább úgy tapasztaljuk, hogy a történelem – az egyház, a szövetségek, a közösségek története is – az egymással való meghasonlások sorozata. Vajon nem hiábavaló-e Krisztus gyermekeiként mégis közösségvállalásról beszélni? Az embernél valóban hiábavaló. Hitvallásként kimondott jelmondatunkban azonban arról a szövetségről és közösségről tehetünk bizonyságot, amelyre Krisztus hívott el. Arról a közösségről, amely benne van, és általa valósul meg mindenek ellenére. Mert hisszük, hogy „minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1,16b).
Az egység, az összetartozás és a közösség örömét élhetjük át a kibontakozó együttműködésekben, a gyülekezeteink életét gazdagító testvérkapcsolatokban és a közös teherhordozás erősödésében. Összetartozásunk jele lehet az ünnepi istentiszteleten megszólaló ige, ha ugyanaz a textus, ének és imádság hangzik el valamennyi Kárpát-medencei református közösségben. Az egység, az összetartozás és a közösség örömét élhetjük át a kibontakozó együttműködésekben, a gyülekezeteink életét gazdagító testvérkapcsolatokban és a közös teherhordozás erősödésében. Összetartozásunk jele lehet az ünnepi istentiszteleten megszólaló ige, ha ugyanaz a textus, ének és imádság hangzik el valamennyi Kárpát-medencei református közösségben.
Isten áldása kísérje a gyülekezet szolgálatát, hogy az ő elhívására igent mondva erősödjünk meg Krisztus közös megvallásában.
2011 májusa
Dr. Szabó István s.k. Dr. Tőkéczki László s.k. Steinbach József s.k. Dr. Huszár Pál s.k.
püspök főgondnok püspök főgondnok
Dunamelléki Református Egyházkerület Dunántúli Református Egyházkerület
Dr. Pap Géza s.k. Geréb Péter s.k. Zán Fábián Sándor s.k. Nagy Béla s.k.
püspök főgondnok püspök főgondnok
Erdélyi Református Egyházkerület Kárpátaljai Református Egyház
Csűry István s.k. Dr. Varga Attila s.k. Dr. Csete Szemesi István s.k. Hallgató Imre s.k.
püspök főgondnok püspök főgondnok
Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szerbiai Református Keresztyén Egyház
Fazekas László s.k. Fekete Vince s.k. Bódis Tamás s.k. Kócán Géza s.k.
püspök főgondnok lelkész egyházelnök
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Szlovéniai Református Keresztyén Egyház
Csomós József s.k. Ábrám Tibor s.k. Dr. Bölcskei Gusztáv s.k. Dr. Imre Sándor s.k.
püspök főgondnok püspök főgondnok
Tiszáninneni Református Egyházkerület Tiszántúli Református Egyházkerület