Lelkigyakorlat a Beregszászi Római Katolikus Egyházközségben

Húsvétra készülve nagyböjti lelkigyakorlatot tartott a Beregszászi Római Katolikus Egyházközségben Puskás Róbert Antal pálos házfőnök-plébános Pálosszentkútról. A Magyar Pálos Rend, az egyetlen magyar alapítású római katolikus férfi szerzetesrend egyik tagjának nagyböjti gondolatait hallhatták a résztvevők február 26–28. között Beregszászban, a római katolikus templomban.
Róbert atya beszédeit az Isten felé fordulás, az Isten és a válaszok keresése köré építette fel. Isten, mikor az embernek adta a földet, azt a feladatot szánta neki, hogy gondozza és őrizze, így meghozza a gyümölcsét, Isten ezt várja tőlünk is. A föld mellett a saját lelkünket, életünket, kapcsolatainkat, Istennel való kapcsolatunkat is gondozni, ápolni kell. Kezdetben az emberek nem adták meg Istennek a megfelelő választ, a termést nem adták át. Ádámhoz és Évához is elment Isten, kérdezte őket, de ők elbújtak, mert féltek.
Az atya feltette a kérdést a hallgatóságnak: mi az a félelem, ami miatt az ember fél, nem adja meg az Istennek a választ? Az Úr csak azt kéri tőlünk, hogy ne lépjünk ki a vele való párbeszédből. Mióta megteremtett minket, a lelkünk nyitott, kommunikál a világgal és Istennel. A Mindenható keresi az embert, utánamegy, végül a saját fiát is elküldi közéjük. Isten irántunk való szeretete tökéletes, nincs benne félelem, ezért jön el emberi testben.
Az atya hangsúlyozta, hogy a félelem mindaddig meg fog bénítani minket, amíg nem fogadjuk el a vele járó szenvedéseket. Jézusban sem volt félelem, amikor vállalta értünk a szenvedést, a kereszthalált. Időnként eláruljuk, cserbenhagyjuk őt, nem vesszük komolyan a jövőnket, ezért volt szomorú Jézus az Olajfák hegyén. Viszont félelem sosem volt Jézusban. A másokért vállalt szomorúságban megnyílik lelkünk, ha nem vállaljuk a szenvedéseket, félelem fog eltölteni bennünket.
Arra kereste a választ az atya szentbeszédében, hogy mi, emberek hogyan adhatnánk meg a választ Istennek. Hiszen Isten folyamatos párbeszédre szólít bennünket. Ábrahámot is megszólította Isten, ő elindult a pusztába, mert válaszolt az Úrnak. Sok katolikus szeretne jó választ adni Istennek, de olyan felületesen ismerjük a szentírást, a válaszhoz ismernünk kell, mit kér tőlünk. Isten meghívhat minket a családtagjaink személyében, a velük töltött idővel. A férfibe és a nőbe beléoltotta az életadás lehetőségét, az élettel is válaszolhatunk neki.
Lelkiismeretünkben egy komoly imaéletre is meghívhat minket, ahol az imádságnak egy magasabb mércéje van. Fontos, hogy jó helyre kerüljön az imaélet, ne csak járuléka legyen az életnek, hanem abból induljon ki a napunk, munkánk és abban záruljon. Az Úr az örök életünket akarja, az örök életünk pedig az Istennek adott válaszunktól függ. Sokan nem várnak mást Istentől, csak bűvészmutatványokat. Van, akinek elég Isten szava, más pedig különleges dolgokra vár, izgalmas dolgokra, azt gondoljuk, hogy az a hiteles, ami izgalmas.
Az atya a focimeccseket és a tévésorozatokat hozta fel példának. Miért olyan jó ezeket végignézni? Mert van egy eleje, egy feszültség és a végén egy eredmény, amit sejtünk és várunk. Az ember lelke vágyik arra, hogy végigmenjen egy ilyen küzdelmen, egy feszültségíven, hogy a végén elmondhassa, volt értelme végigcsinálni. De ez tulajdonképpen egy játék. Néha kell ilyen, de nem lehet, hogy a küzdelmi ívet csak játékokon éljük meg, mert akkor csodavárók leszünk.
Várjuk, hogy Jézus csodát tegyen, mutasson valamit, de Jézus egy igazabb ívet akar adni az életünknek, ami ott születik meg, amikor Isten kihívásaira igent mondunk és válaszolunk neki. Arra buzdított szavaival Róbert atya, hogy tegyünk valamit azért az életért, amit kaptunk Istentől ajándékba. Jézussal együtt vállaljuk fel ezt a fájdalmat, hiszen az igazi szeretetben nincs félelem. A végén pedig meg fogjuk tapasztalni, hogy megérte.
Hallhattunk az atyától a lelkigyakorlaton Mózesről, akit szintén megszólított Isten az égő csipkebokornál, hogy menjen, szabadítsa ki a népet Egyiptomból. Nem tartotta magát alkalmasnak Mózes, de azt mondta neki Isten, hogy vele lesz. Szó volt a tékozló fiú esetéről is, aki egy személyben foglalja össze, hogyan tudjuk néha eltékozolni, elfeledni az Atyától kapott örökséget.

Végezetül azzal indította útra a hallgatóságot Róbert atya, hogy Isten ott van mindannyiunk mellett, ha merünk vele elindulni. Figyeljük meg, hol keres Isten, hol akar kihívást adni nekünk és lépjünk erre az útra Istennel.

Jakab Annamária

Kárpátalja.ma