Műemlékek a Nagyszőlősi járásban

Múlt nélkül nincs jelen, jelen nélkül nincs jövő. Az egymás után sorjázó évszázadok, évezredek úgy kapcsolódnak egymásba, mint a szemek a láncban, így épül a tegnapból a ma, a mából a holnap.

Fontos ismernünk, mit hagytak ránk őseink, s a történelem megismerésében fontos szerepet játszanak a műemlékek is, melyekre tekintve színről színre látjuk, mit alkottak nemzetünk, illetve a velünk együtt élő más nemzetiségű földijeink elődei. Szükséges tehát, hogy a jövő számára is óvjuk meg műemlékeinket, ám amellett, hogy sokuk megmaradása biztosnak látszik, sajnos, olyanok is vannak, melyek megvédésére évek óta nem különítenek el összegeket az állami költségvetésből. Pedig az utóbbiak is a múlt üzenetét őrzik köveikben…
– A Nagyszőlősi járás legfontosabb, nemzeti műemlék státuszú emlékei közé tartoznak a járási központ területén emelkedő Kankó-vár (más néven Ugocsa-vár) hatszáz éves romjai, az ugyanitt álló, XIII–XIV. századi Urunk mennybemenetele római katolikus templom, a Perényi-kastély, a ferences rendi kolostor és templom XVII–XVIII. századi épületegyüttese, az 1200-as években emelt, mára rommá lett királyházai Nyalábvár, s a XIV. században emelt salánki református templom (eredetileg természetesen római katolikus volt, de a reformáció idején protestánssá lett). Ugyancsak nemzeti műemlék státuszban van a királyházai Szár-hegyen feltárt, egymillió évvel ezelőttől Kr. e., 20 ezerig lakott, kőkorszaki ősemberi telephely, Kelet-Közép-Európa legrégibb ősemberi telephelye, valamint a Tisza-parti Kiskopány község mellett feltárt Kr. e. I.–Kr. u. I. századi település maradványai. S végezetül, de nem utolsósorban szólnunk kell a szintén nemzeti műemlék státuszt viselő XVII. századi novoszelicai Mária mennybemenetele gótikus fatemplomról és haranglábról – magyarázza Grigora Éva, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal művelődési osztályának műemlékekkel és múzeumokkal foglalkozó módszerésze.
A jelenleg a járási tanügyi osztálynak helyet adó Perényi-kastély eredetileg földszintes, de négy saroktoronnyal ékes, reneszánsz főúri lakként épült az 1500-as években, a következő évszázadban azonban emeletet húztak fel rá, és barokk stílusban átépítették. Évszázadokig a magyar kastélyok jó részére is jellemző sárga-fehér falfestést viselt, ám a XX. század második felében a múltjától idegen átfestést kapott, kék színűekké tették a sárga falmezőket, az ezredfordulóra pedig állaga is eléggé leromlott. A 2000-es évek elején azonban felújították a tetőszerkezetét, új zsindelylemezekkel átfedték az épületet, majd mintegy tíz évvel ezelőtt külső vakolatát is megjavították, s a kastély az eredetinek megfelelő, új sárga-fehér festést kapott.
Az Urunk mennybemenetele templom Kárpátalja legnagyobb egyhajós gótikus szentegyháza. A szovjetrendszerben méltatlan állapotba került, raktárként használták, s állaga nagyon leromlott. 1989-ben azonban az egyház visszakapta, és gyönyörűen felújította, akárcsak a barokk stílusú ferences rendi kolostort, mely mellett tavalyelőtt felavatták azt a kis kápolnát – egy helybeli építész, szobrász, Mihajlo Kolodko alkotását –, melyben helyet kapott az Assisi Szent Ferencet és egyik rendtársát ábrázoló szoborkompozíció. S mint Grigora Éva kifejti, a nemzeti vagy helyi státuszú műemlékeknek minősített templomok (az utóbbiak közé sorolták be például a tiszabökényi Árpád-kori, román stílusú református szentegyházat) helyzete biztos alapokon áll, mivel a gyülekezetek rendben tartják őket.
– 2009-re elkészült a Kankó-vár romjai konzerválásának és a mellette álló, az egykori őrtorony alapjaira épített kápolna restaurálásának a tervdokumentációja, ám máig sem indult meg a munka. Társadalmi összefogással tartjuk tisztán a rom területét – magyarázza beszélgetőtársam. – Régészeti feltárásokra is sor került már a Kankó-vár és a Nyalábvár területén, az utóbbi helyen például Kárpátalján egyedülálló, XVI. századi, szépen díszített, mázas kályhacsempedarabok kerültek elő, van, amelyiken felfedezhető a Perényi-család címerének részlete (1405-ben a királyházai erősség is e főúri família kezébe került – L. M.).
Az ásatásoknál maradva, a Szár-hegyi ősemberi telephelyről – ahol előbb homo erectusok, majd neandervölgyi emberek, végül mai emberek (homo sapiens, sapiens) éltek a kőkorszak egymást váltó évszázezredei során – paleolitikumi (magyarul: őskőkorszaki, más néven pattintott kőkorszaki) kőeszközök kerültek elő. A Kiskopány melletti egykori dák település területén pedig az utóbbi években minden nyáron feltárásokat végeznek az Ungvári Nemzeti Egyetem régészei és diákjaik, akik kő- és szép, mintás cserépedényeket, edénydarabokat, agyagból megformázott csészéket, vastárgyakat (sarlókat, patkókat, zabolákat, nyíl- és lándzsahegyeket, kardokat, fibulákat (a fibula ősi ruhaösszekötő eszköz)), bronz ékszereket hoztak napvilágra. Mindemellett egy római aranyművestől származó arany ékszert is találtak, melyet Ungváron a Kárpátaljai Helytörténeti Múzeumban, a várban őriznek, míg a többi lelet a Nagyszőlősi Járási Történelmi Múzeumba került. Nevetlenfalu közelében pedig egy Kr. u. I–II. századi vasöntöde maradványaira bukkantak. „S ki tudja, mi mindent rejt még a föld mélye” – jegyzi meg a módszerész.
– 2009-ben kiépítették a járási központ műemlékeinek esti díszkivilágítását. Nagyszőlős 1265-ös szabad királyi várossá nyilvánításának emlékére, 2012-ben a városközpontban felavatásra került egy neoreneszánsz szökőkút, a már említett Mihajlo Kolodko alkotása – magyarázza Grigora Éva. – Az idén, július 15-én pedig szintén a városközpontban leleplezték az I. és a II. világháború áldozatainak, benne a holokauszt áldozatainak emlékművét, mely a Perényi, az Ayckler, a Weisz és az Okky családok összefogásának eredményeként született meg. Rajta magyarul, ruszinul, ukránul és héberül olvasható a József Attila-i idézet: „A múltat be kell vallani.”
Ugocsában a lehetőségekhez mérten igyekeznek megőrizni történelmünket – vonhatjuk le végezetül a következtetést.

Lajos Mihály