Nagy Zoltán Mihály: KOVÁCS VILMOS

nem pózol a kõ bástyába der
med ölel ha ölel a fóti föl
d torkomban a hallgatás ökl
e mi végre a pompás vitézi v
ersezet ha ez a juss kõ kövö
n hiányoddal gyötörsz mind
en idõben tanítsd móresre a
nyüveket kiálts biztatást a
kõ alól megmaradunk kelj f
öl és láss összecsõdültek a
színek a kárpátok alatt tód
ulnak a porondra kitagadott
tónusok szodoma romjai föl
ött harsog a síp remény szül
etik hajdani büszke tölgyek
konok sarja seregelünk koro
nája alá velünk vagy szûk
az odú nehéz a kõ annak ki
fajtájának lakhatóbb világ
ot álmodik egy új csillagon