Rock, gasztronómia, Csernobil

A hét premierjei között az adrenalinfilmek dominálnak: a csernobili horror és a Mexikóban menekülő Mel Gibson mellett azt is megtudhatjuk, hogy a nyolcvanas években még volt rock, Jean Reno pedig szeret főzni – a színészethez most mintha kevésbé lett volna kedve.
Mindörökké rock
Ezt is sikerült megérnünk: Tom Cruise rocksztárként tündököl a Mindörökké rock című filmben. Az elsőre tinglitanglinak tűnő hollywoodi kommersz másodikra is pont annyi, aminek látszik. A nyolcvanas évek végén egy fiatal srác és egy lány üldözi álmait Hollywoodban, és ha valahol, akkor az álomgyárban meg is valósulhat a tündérmese. Alec Baldwin pedig úgy felfedezi őket, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A Mindörökké rock ugyan felvonultatja a rockikonok ismert slágereit, de ettől még nem képes hiteles lenyomatát adnia a nyolcvanas éveknek. Ehelyett marad a kényszeres és izzadságszagú igyekezet, hogy visszahozzon valamit a tupíros lendületű rockzene dicsfényes hőskorszakából.
Börtönregény
Mel Gibsont A Passió megrendezése után maga alá gyűrte a siker: mély alkoholizmusba süllyedt, családrontóként tündökölt, s jókora szakmai válságba került. Állapotának lenyomatát rögzítette a Hódkóros, amelyben Jodie Foster sikertelen terápiát folytatott a férfifőszereplő visszatérésére. A most elkészült Börtönregény több országban nem is jutott el a mozikig. Bár színészként Gibson még mindig messze van csúcsformájától, legalább a kaptafához sikerült visszatérnie. Mostani akciódarabjában egy kissrác segítségével próbál megszökni egy kőkemény mexikói börtönből. A Börtönregényben Gibsonnak nem nagyon akad játszópajtása a temérdek mexikói statiszta mellett, de egy-egy akciójelenet azért megmutatja, hogy miben tudná még mindig kamatoztatni képességeit.
Ideglelés Csernobilban
Pompás ötlet az Ideglelés Csernobilban magyar bemutatójának időzítése épp a lengyel–ukrán közös rendezésű foci-Eb-hez. Főleg akkor, amikor arról lehet hallani, hogy irányított körülmények között, zárt buszokban angol turisták szervezetten mennek katasztrófaturistát játszani Csernobilba. Az egynapos kiruccanás teljesen legális, és 100 dollárba került utasonként. Persze meglepetést nem árulok el azzal, ha elmondom, valamennyi turista épségben és egészségben járta meg az utat, nem lett egyikük sem zombi, sem zombik áldozata. Az Ideglelés Csernobilban című filmben hatan mennek el a nukleáris katasztrófa fertőzte településre, Pripjatyba, ahol véletlenül ott ragadnak éjszakára, majd azt veszik észre, hogy az életükért kell menekülniük. Nekik kevésbé lesz szerencséjük. Oren Peli, a Parajelenségek széria forgatókönyvírója ezúttal csernobili kulisszák között rémisztget. A filmet nem meglepő módon Szerbiában és Magyarországon forgatták.
Én, a séf
Vannak filmek, amelyekre tényleg kár szót vesztegetni. Hogy mégsem teszünk így az Én, a séf kapcsán, azt a közszolgálatiság nemes eszméje követeli meg: kötelességünk figyelmeztetni a nyájas olvasót, ez a film bűnrossz. Ám fennáll a veszélye, hogy néhányan mégis jegyet vesznek rá, hiszen a mézesmadzag ügyesen lett bedobva: a gasztronómia korszakát éljük, és ki ne szeretne azon kacarászni, ahogy a molekuláris konyhán – a sztereotip megközelítés szerint ez kicsi és leginkább tudományos kísérleti mellékterméknek látszó ételeket jelent viszonylag drágán – verik el a port egy francia filmvígjátékban (hiszen a Szárnyát vagy combját? is milyen vicces volt anno). Ráadásul a közkedvelt Jean Reno játssza a mesterszakácsot, akit a pofátlan ficsúr üzletvezető ki akar túrni az étterméből, hogy a legtrendibb gasztrodivatnak engedjen utat a hagyományos konyha helyett. Ha elveszít egy csillagot a következő kritikusi rajtaütés után, menesztik. Még szerencse, hogy beszerencsétlenkedi magát a történetbe Jacky, a kényszeres szakács, akit mindenhonnan kirúgnak. Hosszan lehetne sorolni, hogy a nem túl cupákos alapötletből miért lett vállalhatatlanul pocsék fércmű, de néhány szempont azért idefér: csapnivaló rendezés és színészvezetés, harmatgyenge és kiszámítható történet, erőtlen és gyenge színészi játék (Reno valószínűleg szerződésben kötötte ki, hogy maximum két arckifejezést vállal most), erőltetett és lejárt szavatosságú poénok, rettenetes szójátékok. Film helyett inkább menjenek étterembe.
A videók megtekinthetők az mno.hu oldalon.
Forrás: mno.hu