Római katolikus templombúcsú Nagybégányban
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk – kezdődik a magyarság néphimnusza, mely hűen kifejezi népünk kötődését közel 1000 éve Mennybéli Anyánkhoz.
De nemcsak István király ajánlotta 1038-ban a magyar nemzetet és az országot a Nagyasszony pártfogásába, más országok, így 1620-tól Bajorország, 1638-tól Franciaország, 1647-től Ausztria, 1656-tól Lengyelország, 1893-tól Anglia, 1910-től egész Latin-Amerika is őt tekinti Patrónájának.
A Magyarok Nagyasszonya ünnep a római katolikus egyházban Mária rólunk való gondoskodásának állít emléket október második vasárnapján. A Nagybégányi Római Katolikus Egyházközségnek is ezen az ünnepen van a templombúcsúja, melyet idén kicsit korábban, október 5-én tartottak meg.
Az ünnepi szent mise 10 órakor vette kezdetét a szépen feldíszített templomban, melyet a római katolikus hívek mellett a helyi görögkatolikusok is megtiszteltek jelenlétükkel. Az oltárnál Losák István helyi plébános mellett Németh Sándor benei és Jaczkó József kaszonyi plébánosok foglaltak helyet, illetve Marosi István nagybégányi görögkatolikus lelkész, aki az ünnep szónoka volt.
Homíliájában Sík Sándor: Magyarok Nagyasszonya című verséből idézett:
„Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó,
Tudjuk, mi félteni való.
Sereglünk a Krisztus elé,
De hogy álljunk szeme elé?
Mit mondjunk, ha reá kérdez?
Szólj helyettünk, anyánk édes,
Annyit mondj csak: rosszak vagyunk,
De mégis a tied vagyunk.”
Ennek megpecsételése István királyunk első hivatalos felajánlása. Szent István akkor ajánlja fel az országot, amikor a Kárpát-medence még földrajzi és politikai egységet képzett. Így, bár országhatárok jelentek meg, de Isten népének hite nem köthető ezekhez a határokhoz és nem változtatható időszakosan politikai érdekekből. Hitünk kőbevésett, ezredéves valóságát hirdetik őseink alkotásai és bizonyítják, hogy ezen a helyen olyan emberek éltek, akik az évszázadok alatt mindig kérték Isten és a szentek segítségét, közbenjárását. Egyben ezek az alkotások össze is kapcsolnak bennünket őseinkkel. Ahogy most is megemlékezünk a magyar szentekről, úgy ünnepeltek őseink is, amelyet bizonyít többek között a huszti és a nagybégányi református templomok falfreskója is, illetve a gerényi görögkatolikus templom, a középkori rotunda, amely újszövetségi jeleneteket ábrázol.
A szentmise további részében a hívek imádsága s éneke töltötte be a templom falait, majd a nagybégányi hívek a templom udvarán szeretetlakomával vendégelték meg a búcsúünnepre ellátogatókat. Nem hiányzott az árusok hada sem az ünnepről, akik nyalókákkal, mézeskaláccsal kedveskedtek a gyerekeknek.