Szülőként az jelenti számunkra a legnagyobb boldogságot, ha láthatjuk felnőni, párt és hivatást választani, családot alapítani a gyermekeinket.

A Kárpátalja anno sorozatban legutóbb a nagyszőlősi járási Verbőc legendájával ismerkedhettünk meg.

Salánkiaktól hallottam először „szálláskereső Mária” éneket, mely igen népszerű a vallásos hagyományban.

A Magyar Patrióták Közössége jótékonysági estet szervezett Budapesten, a Duna Palotában december 6-án. Az est bevételével a Salánki Református Egyházközség tulajdonában lévő épület fejlesztését és további szükséges munkálatait támogatják.

Történelmünk egy nehéz és fájdalmakkal teli időszakát idézték meg a salánki lakosok december 2-án. A település lakói minden év novemberének végén vagy decemberének elején gyűlnek össze a falu központjában található szoborparkban, hogy néhány szóval és főhajtással adózzanak az áldozatoknak.

Az 1911-ben kiadott „Ungmegyei-naptár” borítója II. Rákóczi Ferencet ábrázolja. A vármegye így akarta leróni tiszteletét a Nagyságos Fejedelem előtt, az általa vezetett szabadságharc leverésének 200. évfordulóján.

Szent Mihály és Gábor főangyal ünnepén, november 8-án tartotta templombúcsúját a Salánki Görögkatolikus Egyházközség.

 Az emberiség történelmének korai szakaszában a társadalom és a gazdaság élén az asszonyok álltak. Később egyre inkább a férfiak vették át a vezető és a családfenntartó szerepet. Kárpátalján még ma is az a mentalitás él – noha egyre több édesanya vállal munkát –, hogy a család feje az apa, aki terelgeti a hozzá tartozók útját és gondoskodik a család szükségleteiről.

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét kezével méregette,

A történészek szerint 305 évvel ezelőtt, 1711. február 11−18. között Salánkon, Barkóczyné Koháry Judit kastélyában tartotta meg II. Rákóczi Ferenc az általa vezetett szabadságharc utolsó országgyűlését.