Vasárnapi üzenet

„A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogyan Jézus parancsolta nekik.” (Máté 21,6)

A virágvasárnapi történetben olvashatjuk ezt az igeverset. Azért emeltem ki ezt a mondatot ebből a mozgalmas történetből, mert ebben nem történik semmi különös. Hiszen a világ legtermészetesebb dolga, hogy Jézus tanítványai azt teszik, amit Jézus mond. Hiszen ezért tanítványok, és ezért nevezik Mesternek, Úrnak Jézust. Az Úr szól; kér, rendelkezik, parancsot ad, ők pedig engedelmeskednek. Ez csak természetes. Mégis, ha közelebb hozzuk magunkhoz ezt az Igét, adódik a kérdés: valóban természetes? Magát keresztyénnek (Krisztust követőnek) valló emberek számára természetes a Krisztusnak való engedelmesség? Számomra és számodra természetes, hogy azt teszem, amit az Úr Jézus mond? S hogyha nem, miért nem? Virágvasárnapon Jézus úgy vonult be Jeruzsálembe, mint egy király. A nép úgy ünnepelte Őt, mint egy királyt. A próféciák úgy beszéltek születéséről, mint egy király születéséről („az uralom az ő vállán lesz” Ézs 9,5), a természet erői meghajoltak előtte, mint parancsolójuk előtt: vihar, szél, tenger, mind engedelmeskedtek Neki. A Szentírás úgy mutatja be Őt nekünk, mint akinek kezében van minden hatalom mennyen és földön, s valahányszor elmondjuk az apostoli hitvallást, bizonyságot teszünk arról, hogy Krisztus királyként jön vissza „ítélni eleveneket és holtakat”. Az nem kérdés, hogy Jézus Krisztus a mindenség királya. Az viszont kérdés, hogy személyesen te királynak tartod-e Őt? A te életedben Úr és király-e Krisztus? Virágvasárnapon sem ismerte fel Benne mindenki a királyt. Sokan, akik királynak látták Őt aznap, a maguk tetszésének formájába akarták őt beszorítani, s amikor nyilvánvaló lett, hogy ez nem fog működni, eltűnt belőlük a hódolat. Mégis, ettől függetlenül, Jézus királyként halt meg (van annál nemesebb halál, mint ha valaki imádkozik a gyilkosaiért? ), s mint győztes király támadt fel. Minden hatalom az Övé, mégsem erőszakkal hódít. Kegyelmével, szeretetével győzi le az emberi szíveket. Akiket az Ő szeretete ejtett rabul, azok boldogan szolgálnak Neki. Virágvasárnap ünnepe hadd legyen ma kérdés: meghódolt már a szíved egyszer s mindenkorra Krisztus előtt? Vagy valaki más, valami más ejtette rabul a szívedet? Királyként ismered Krisztust, és elismered uralmát életed felett, vagy magad akarsz uralkodni? Ki vagy mi irányít téged, s legfőképpen hová? Krisztus egy csodálatos földi életre, s azután egy tökéletes, mennyei örök életbe vezeti az övéit. Mindazokat, akik átadták Neki életükben a kormánypálcát. Ha ez még nem történt meg az életedben, még nincs késő megtenni. Ha viszont megtörtént, legyen számodra természetes, hogy azt teszed, amit mennyei királyod mond.

Ámen!

Dancs Edina, a KRE ifjúsági lelkésze

Kárpátalja