Melodráma a vásznakon

A filmművészeti alkotások esetében a műfaj a filmek olyan rokonsági csoportjait jelöli, melyek többnyire hasonló történeteket dolgoznak fel, hasonló konfliktusokat ábrázolnak, és a formai eszközöket tekintve is egyezést mutatnak. Az elsőként kialakult filmműfajok között szerepel a melodráma, melynek jeles képviselője többek között a Casablanca vagy az Országúton.

A melodráma kifejezés egy ógörög szóból ered, melynek jelentése: zenekísérettel előadott dráma. Jellegzetes műfaj, mely általában romantikus szerelmi történetet mesél el, visszatérő témája a szerelmi vetélkedés, a megoldhatatlan háromszöghelyzet, amelyben nem lehetséges a tökéletes happy end. A melodráma mindig nagy szenvedélyeket ábrázol, néha eltúlzott eszközökkel: gyakran él valószínűtlen fordulatokkal, nagyszabású drámai eseményekkel, mint például egy természeti csapás vagy a háború. Hősei a műfaj romantikus színpadi gyökereihez híven hatásos sztereotípiákra épülő, egydimenziós karakterek, akikkel rendkívül könnyű azonosulni.

Az elsősorban a női közönségnek szánt műfaj történeti kialakulása alapvetően főhősnői szerint tipizálható. Az 1910-es években, Dániában és az Egyesült Államokban születtek a közkedvelt vampfilmek, főszerepben szenvedélyes, mindenre elszánt és kíméletlen femme fatale-okkal, mint Asta Nielsen vagy Theda Bara, akik hamarosan az egész világon népszerűvé váltak. A klasszikus „ártatlanlány”-filmek Marlene Dietrich és Lillian Gish nevéhez fűződnek, ezt követte a ’30-as években az anyafilmek divatja, amely egyaránt népszerű volt Hollywoodban, valamint a későbbiekben, Japánban, haha-mono néven. Az anyafilmekben megjelenő független nőtípus, mint Joan Crawford vagy Barbara Stanwyck filmbéli karaktere a II. világháború idején vált közkedveltté.

A melodráma a ’30-as, ’40-es években élte fénykorát, legkiemelkedőbb rendezője az amerikai Douglas Sirk volt, de ebben a műfajban bukkantak fel a filmtörténet legnagyobb női sztárjai, többek között Joan Crawford, Greta Garbo, Marlene Dietrich vagy Ingrid Bergman is. A melodrámának a háború előtti magyar filmgyártásban is kitüntetett szerepe volt, legnagyobb hazai sztárja Karády Katalin. A műfaj a ’60-as évek óta veszít korábbi rangjából, a melodramatikus kifejezés mára az érzelgős, szenvelgő filmek szinonimája lett, ez azonban nem jelenti azt, hogy a melodráma elhalt, ugyanis a műfaj jellegzetességei elengedhetetlen elemei a jelenkori romantikus filmek cselekményének, a melodráma tehát nagyon is él.

A műfaj egyik legismertebb filmje Kertész Mihály Casablanca című alkotása Ingrid Bergman és Humphrey Bogart főszereplésével. Az 1942-es film középpontjában egy megoldhatatlan szerelmi dráma áll, a nagyszabású, hátteret biztosító esemény pedig jelen esetben egy háború. A történet szerint a főalak, Rick Casablanca-i mulatója megnyugvást és biztonságot jelent a menekülni kényszerülőknek, köztük egykori szerelmének is, aki egy új férfival érkezik a városba. A régi szerelem megingatja Rick határozottságát, a vívódásból pedig egy olyan gyönyörű film kerekedik ki, melynek megtekintése után csak annyit mondhatunk: „Játszd újra Sam!”.

Az Országúton Federico Fellini tiszta, megható története az érzékeny, naiv, kissé tudatlan, ám örökké a jóra törekvő Gelsomináról és az erőteljes belső vonásokkal rendelkező, zord külsejű Zampanóról, akik úgy élnek együtt, hogy közben mérhetetlenül távol vannak egymástól. Fellini filmje olyan embereket mutat be, akikben szorongás, bizalmatlanság és félelem él, mégis az élet nagy igazságaira mutat rá és emlékezteti a nézőt arra, hogy minden egyes élet értékes.

Az 1948-as, Biciklitolvajok című, neorealista filmben is a melodráma stílusjegyei fedezhetőek fel. Vittorio De Sica szívszorító drámájának középpontjában Antonio, a Róma külvárosában élő, munkanélküli családapa áll, aki hosszú idő után állást kap, ám a munkavégzéséhez elengedhetetlen kerékpárját az első napon ellopják tőle. Antonio bejárja a város minden szegletét, hogy visszaszerezze munkaeszközét és bizonyítsa, hogy a remény hal meg utoljára.

Michelangelo Antonioni A kaland című filmje intellektuális, modern melodráma, melyben a megoldhatatlan drámai szituáció a céltalan keresés és utazás motívumával egészül ki. A történet szinte tökéletes harmóniával indul: Anna és vőlegénye meghívják a barátaikat egy tengerparti kirándulásra. Vidáman beszélgetnek és élvezik az együtt töltött időt, mikor Anna váratlanul eltűnik. A kezdeti idill azonban nem ekkor borul fel teljesen, az igazi dráma ugyanis a lány keresése során bontakozik ki.

Kalmár István Halálos tavasz című alkotásában a melodráma magyarországi sztárja, Karády Katalin tűnik fel a kor férfiideálja, Jávor Pál oldalán. Az ő szerelmük jelenik meg az egykori, nagysikerű regény adaptációjában, mely a főszereplő, Dr. Egry Iván és egy múlhatatlan, kitörölhetetlen szerelem csodálatos, könnyekig megható története.

Az 1997-es, Titanic című alkotást talán senkinek sem kell bemutatni. James Cameron filmje igazi klasszikus, mely Oscar-díjat is hozott a melodráma halhatatlan műfajának. A Titanic a kalandfilm stílusjegyeit is magán hordozza, a melodrámai szál azonban sokkal erőteljesebben jelen van a műben. Az 1912-ben útjára induló, elegáns és biztonságos óceánjárón rengeteg ember utazik a végzetébe, köztük Rose és Jack, akiket egymásnak szánt a sors.

A melodráma filmes képviselői között ma már számtalan olyan alkotást fedezhetünk fel, melyekben keverednek a különféle műfaji jegyek, az azonban egészen mostanáig közös bennük, hogy olyan nagy érzelmeket jelenítenek meg, melyek hatására még a keményszívű nézők is elérzékenyülnek.